Elkezdődött a tavaszi szünet

Múlt hét pénteken volt az utolsó iskola-nap, itt Londonban elkezdődött a tavaszi szünet. Először furcsa volt nekem az itteni suliszünet rendszer: minden hat hét tanítás után van egy legalább 1 hetes szünet, a téli és a tavaszi viszont 3 hetes! Mindezek ára a nyári szünet megrövidülése, az csak 6 hét. Magyarországon ez máshogy van, de mi már megszoktuk, sőt megszerettük ezt a számunkra új rendszert: azt vettem észre, hogy a gyerekeknek "nincs ideje" megunni az iskolát... Mire eltelik a tanulásos 6 hét, jön egy kis lazítás :-)
Szóval már lazulás van! Ez nálunk azt jelenti, minden nap (ha nem esik az eső), kimegyünk a parkba, játszóra, rollerezni. Meg persze azt is, hogy a gyerekekkel kell mindent intéznem - Gábor dolgozik egész nap. Hétfőn ez kicsit nehéz volt, mert délelőtt el kellett intéznem pár hivatalos ügyet - amit a múlt héten nem tudtam, hiszen végig itthon kellett a beteg gyerkőcökkel maradnom... Délután pedig - váratlanul -behívtak a kórházba ultrahangra, mert pénteken a védőnő farfekvésesnek ítélte a babát... Szóval nem volt egy "gyereknap", persze közben beiktattam egy nagy parkozást is :-) ennek következtében én fáradtam el a legjobban estére...
Ja, az ultrahangon Jonatán persze megfelelően feküdt, kérdezték is, éreztem-e hétvégén erős mozgásokat (mármint a megfordulásét), de én minden nap igen erős mozgásokat éreztem már régóta. Ez a fiú igen szeretett forogni :-) Most pár napja mintha lenyugodott volna. Remélem ez azt jelenti, jó helyzetben marad. És rengeteget csuklik (mint Áron is mikor még a pocakomban volt), ami az interneten olvastam, azt jelenti, hogy gyakorolja a légzést, és eközben magzatvizet nyel.
Szóval szünet van! Jonatán 5 hét, és megérkezik közénk, örülök is, hogy ezt a pár hetet intenzíven Benjiékkel tölthetem. Szombat este érkezik Rita barátnőm hozzánk - megnyugtató a tudat, hogy lesz valaki itt, aki, ha bemegyek szülni, a gyerekekkel marad. És húsvétra jön Levi és anyu!!!!! Lakásavatót is tervezünk, úgyhogy lesz miről írnom :-)

Már egy hete az új lakásban!

Isten gondoskodó, szerető - Ő tudja kinek mire van szüksége. Megvan mindenki életére nézve a tökéletes terve! Hiszem, hogy az új albérletünk az Ő akaratában van!
Már a csomagolás. dobozolás is csodásan ment. Szinte mindent egyedül csináltam, hiszen Gábor reggeltől estig dolgozik, de az Úr adott erőt, még így nagy pocakkal is :-) Váratlan volt látnom, kicsivel több, mint egy év alatt már mennyi cuccunk gyűlt össze!
Nem kellett messze menni, a régiből az újat kb 10 perc sétával lehet elérni. A sulitól egy saroknyira költöztünk, egy kis dombtetőre, így szép kilátásunk van a londoni háztetőkre, fákra. Az ismerős környéken maradtunk.
A költözés napján sokan jöttek segíteni, rokonok és barátok egyaránt - jó kis nemzetközi csapat verbuválódott össze :-) Szombat-vasárnap alig "találkoztunk Gáborral, mindenki csinálta a saját feladatait (már szombaton az új lakásban aludtunk!!!! - Fantasztikus volt látnom, mikor aznap este az új otthonunkba hazaértem a kis lakás kitakarítása után, hogy Gábor a fiúkkal micsoda munkát végzett! Minden bútor az általunk elképzelt helyen, a dobozok, zsákok egy helyre betéve... Már láttam magam előtt milyen lesz, ha kész lesz, úgyhogy miután a gyerekek elaludtak "muszáj" volt még amíg csak tudtam pár dobozt, zsákot megszüntetni. A konyha és a ruhásszekrény szinte kész lett!
Másnap a gyerekek birtokba vették a lakást, hamar megszerették a nagy terek miatt. Itt aztán lehet futkározni! Persze nem szabad, mert alattunk laknak... Mi pedig Gáborral estére 90%-osan mindennel kész lettünk. Már főztem is! Ami hátramaradt, az igazán nem is rajtunk múlt. A tulajdonosnak már jeleztük, hogy nem minden bútort és dolgot szeretnénk használni, így ezek a dolgok várták az elszállítást. Pár napig még kerülgetni kellett őket, de mára már ez is megoldódott, úgyhogy nagy az örömünk!
Csodálatos érzés, hogy az előző és a mostani albérletünkben is első pillanattól fogva milyen otthonosan érezzük magunkat! És ezt látom a gyerekeken is! Mindkét lakáskeresés, költözés előtt sokat és sokáig (hetekig, hónapokig) imádkoztunk, hogy az Úr akarata legyen meg, mutassa meg, Ő hol szeretne látni minket. Hiszem, hogy az Ő áldása ez a lakás is. Köszönöm Neki ezúton is! :-)
Most még vannak izgalmak, imakérések, Isten, úgy látom ebben az időszakban a feltétlen bizalmunkat, Őrá való hagyatkozásunkat szeretné kiépíteni, kimunkálni bennünk. Főképp anyagi téren. Ha most megnézem a következő pár hónap költségvetését, aggódnom is lehetne - ez nagyobb, és drágább lakás, fizetéselőleget vett fel Gábor több hónapra előre.... De, ha jönnek is a gondolatok, rögtön azt tudom mondani: Bízom az Úrban, Őrá támaszkodom, tudom, hogy gondunkat viseli. Az Övé a dicsőség, amiért nap mint nap élhetünk, és Ő megadja azt, amire szükségünk van! Ahogy a Bibliában is olvashatjuk: "A hit a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés". Ez teljesen ellentétes azzal a szólással, amit szoktak mondani: "hiszem, ha látom" - akkor már minek hinni? Hiszen már megvan, már látom! Mi "nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanra, mert a látható a láthatatlanból áll elő - Isten szavára" (Bibliából szintén)
Összegezve: megnyugtató, hogy a Teremtő isten kezében vagyunk! És várjuk a csodát! :-)

Márciusi napjaink

Budapestről hazaérve sem unatkoztunk.

Borcsi és Benji napok óta izgatottan készítették saját kis ajándékaikat

Luca a büszke anyukájával :-)

Málna és Áron

Benji és Bedő

Luca 5. szülinapját ünnepeltük meg családi körben:




Persze elkezdtem új albérletet keresni, a baba miatt nagyobb lakást szerettünk volna. A Nant road-i lakást és tulajdonosait szerettük, minden nagyon szép és modern, csak épp minden helyisége igen kicsi... A mi hálószobánkban még egy babaágy sem fért már el... :-(
Úgyhogy belevágtam, telefonálgatás, hirdetések böngészése, ügynökségek megkeresése, lakásnézések... Mindezt Áronnal és egyre nagyobb pocakkal - de legalább az angolom sokat fejlődött!

Addig is minden ment a régi kerékvágásban. A gyerekek mindenfélét játszottak otthon.
Bábozással készültek.
A jelmezbe öltözés az egyik kedvenc mulatságuk - van jó pár jelmezünk.

Itt "apának" öltözött Borcsi:

Áron nagyon szereti a Petit Danone joghurtot, de hiába kérdezem tőle milyen ízűt kér, mindig csak azt mondja, hogy " a csontosat, anya". Kálciumban gazdag joghurt, és a dobozán van egy csont. Hát ezért. Így ő aznap "csontosba" öltözött.







Még piknikeztünk is :-)

Az iskolában Red Nose Day volt, vicces hajjal, pizsamában lehetett menni:

Benjinek tarajat csináltunk, Borcsinak 5 copfot, és befestettük pirosra :-)

És folyamatosan csomagoltam, készülve a költözésre. Találtam egy lakást - nagy, világos, kerthasználattal - a sulitól egy sarokra!

Már csak a referenciáinkat vizsgálta az ügynökség... És közben imádkoztunk, mert a kis lakásban csak április végén jár le a szerződésünk, és ha nem találnak helyettünk új bérlőt, akkor bizony ki kell fizetnünk azt a hónapot is. Viszont az új nagy lakásnál március végi költözésben tudtam megegyezni... Isten kezében vagyunk! Mint ahogy minden nap, úgyhogy ez jó! Bízom az Úrban, hogy megsegít minket! És csomagolok tovább :-)
Ja, a végére beteszem Jonatán legutóbbi ultrahangos fotóját, ahol épp "buborékot fúj" :-)))

Hazamentünk!!!!

Február közepén Angliában 1 hetes iskolaszünet van, úgyhogy tudva, hogy nyáron nem fogunk tudni hazalátogatni az új családtag születése miatt, pár napot Budapesten töltöttünk.
Az első meglepetés remek volt! Gábor apukája jött ki elénk a reptérre, és LEVIT hozta magával!!!!!!!!!! Végre megölelhettük, nagy boldogság volt látnom, ahogy a tesói csüngtek rajta, sorba kellett állnom az öleléséért :-)

 Levivel nagyon vidám napokat töltöttünk! Gábor szüleinél laktunk, és az egész hosszú hétvégére odaköltözött ő is

Minden nap akadt valami program, persze anyuéknál töltöttük a legtöbb időt - ugyanis anyósomék megérkezésünk másnapján elutaztak Dóriékhoz Svédországba... Nevettünk is, mert ugyanez történt tavaly nyáron is... Csak nem kerülnek minket? :-)))))
Viszont otthon volt Bálint és Áron is ott aludt, hogy velünk lehessen. Levivel esténként éjszakába nyúlóan játszottak a wii-vel.

Nagyon jó volt újra a szüleinkkel, a családdal, dédszülőkkel lenni!

Persze igen rövid volt ez a pár nap....

Elmentünk 3D-s ultrahangra, bekukkantottunk Jonatánhoz. Kihez hasonlít????

 És persze elmentünk a gyülekezetünkbe, akik azóta is, mióta külföldre költöztünk, imádságban hordoznak bennünket. Isteni ajándék, ha az embernek van egy ilyen otthona, ahol szeretettel, szívből jövő örömmel fogadnak, ahol érezheted, szeretnek.

És összefuthattunk egy-két baráttal is.

Mindenhova rohantunk, és fáradtabban jöttünk vissza Londonba, de megérte! :-)

Nagyon régen jelentkeztem...

Mindenkit üdvözlök és egyben, azoktól, akik számítottak rá, hogy az elmúlt hónapban is betekinthetnek életünk hétköznapjaiba, elnézést kérek... Nagyon régen írtam már a kis családi naplónkat.
Voltunk otthon, Budapesten, aztán itthon új, nagyobb lakást kerestem, aztán költöztünk - így talán érthető, hogy miért "lustálkodtam" el az írást. De hamarosan bepótolom!
Addig is mindenkit ölelek :-)

Hazaértünk - otthonról

játék a gépen

Ma jöttünk Budapestről Londonba - otthonról haza...
 
Borcsi és Bendzsó Évi szülinapi pizsama-partiján "landolt", Áron az egész napos tortúra után - még csak most - alszik, beszéltem Levivel és anyukámmal - sikeresen hazaértünk :-) Nagyon rövid időt töltöttünk Magyarországon, de sok élménnyel gazdagodtunk! Sok fotót készítettem, tudván, hogy idén már csak - ha Isten nem tervezi másképp - decemberben utazunk ismét. Íme egy gyors összefoglaló:
Szerda délután, múlt héten szuper meglepetésben volt részünk: Levi is kijött elénk Gábor apukájával együtt!

Nagymamáék királyi lakomával vártak minket, és egyre csak "gyűjtöttük" a meglepiket, nem csak Áron és Bálint, de anyu és apu is ott vártak minket - a magyarországi első öleléssel!

Másnap a játszótéren kezdtünk, reggel hóesésre ébredtünk a gyerekek nagy örömére - még egy mini hóembert is építettek :-)

Délután átmentünk az én szüleimhez, és találkoztunk végre a dédnagymamákkal és Ágival is.
Ági egyébként nagyon belopta magát a gyerekek szívébe, minden nap megjelent 1-1 kindertojással!

Áron kávét főzött Gizi mamának

Pénteken az Állatkerti Játszóházban volt találkozónk legjobb barátnőmmel (még a gimiből) Andival és nagy fiával, Rolanddal. (érdekességként megjegyzem, Roli és Bendzsó 2 nap eltéréssel születtek, és egyazon kórházban is!)

Bendzsó, Bori, Roli

horgászat

Volt itt mindenféle, a kedvencek a horgászat, a vasút-pálya és

a nagyfiúknál a csocsózás volt :-)

Andi - pót-húgom, és én.

Délután bekukkantottunk Jonatánhoz :-))))




Ééééééééés, aznap suli után Levivel tölthettük az egész hétvégét, plusz a hétfőt is!!!!!!! Móka, kacagás, lufizás, játék, Wii-játék, bowling, mozi, beszélgetés - és nagy örömömre mély hangú, bajszos kamasz fiam még azt is "megengedte", hogy megöleljem, megpuszilgassam - és nem csak egyszer!!!!!!!

Levi mindenkinek fújt lufit

Ki a legügyesebb a lufi pattogtatásban?

apa sapkájában

hát ilyen az élet Levivel

A szombat délutáni istentiszteletet már nagyon vártuk!

áldás

Danival

 A gyerekek végre találkoztak a régi barátokkal. Jó volt látni őket, mintha nem is költöztünk volna el, úgy megtalálták egymást.
A gyerekórára is örömmel ment Borcsi és Bendzsó, előtte pedig, mint mindig, Gyuri pásztor megáldotta a gyerekeket.
Az igehirdetés témája nagyon összecsengett a legutóbbi londonival, igazi bizonyság volt nekem! Gáborral elkezdtünk a londoni üzenet alapján egy közös biblia-tanulmányozást, amely alatt Isten elindított minket egy úton, amit itt, a gyülekezetben folytattunk. "Csak légy bátor és erős és cselekedj!"(1.Krón 28)Nem elég tudni, olvasni mit kell tennünk, de hajlandónak kell lennünk mindezt valóban meg is tenni. Most a beszéd, a kimondott szó fontosságáról hallottunk üzenetet.

Dávid és Áron mindig visszatértek a autókhoz

Ezt a házikót ők építették!

Vasárnap igazi "gyereknap" volt játszóházzal (Dáviddal, Stellával, Barnával), bowlinggal (Levi volt a legjobb!!!) és mozival.



Hát ilyen volt otthon... rövid, de forgalmas, örömteli, persze a végén nagyon nehéz volt a búcsú... Hálás vagyok a technikáért: telefon, skype, email - ezek nélkül nem is tudom milyen lenne a családomtól, barátaimtól távol élni...

gyerekeimmel