Szülinapok hétvégéje

Az elmúlt hétvégénk mondhatom "csúcs-szuper" volt! A Londonban élő összes családtagunkkal találkozhattunk, - és még "ráadás" is volt :-)

Szombaton az unokahúgomékhoz mentünk át, itt tartottuk Krisztina (a Szegeden élő, de most itt vendégeskedő unokahúgom) meglepi partiját.

Ilyenkor mindig mindenki készül vmi finomsággal - igazi szeretet-vendégség! Ez alkalommal is terülj-terülj asztalkám volt.

Én leginkább az ide-oda futkosó gyerekeket szeretem figyelni, 7 gyerkőc mellett nem lehetett unatkozni!

Jól el is fáradtunk, tele is lett a hasunk, sokat beszélgettünk, nevettünk! Nem is emlékszem mikor ünnepeltük így közösen!



A vasárnap Gábor testvéreivel és családjaikkal tölthettük: Julcsi és Hanna szülinapja volt az apropó. Ilyenkor van aztán nagy fergeteg-forgatag! 9 gyerek egytől hat éves korig!

Mariam, Borcsi

Málna, Mariam

Yasmin, Máté

Persze soha nincsenek egy helyen, megy a hancúr, az örömködés, hogy végre újra találkozhattak, és a tervezgetés, ki kinél szeretne minél hamarabb aludni...

Bedő, Benji ( 2 legidősebb)

Mikor esznek, nyugalom van:-)

Csak enni állnak le, hiába próbálkozunk mesefilm vetítéssel, hogy a felnőttek is nyugodtan tudjanak enni, ez általában soha nem sikerül 100 %-osan...

A csipet-csapat egy része egy helyben....




Valaki közülünk - mindig más - felugrál az asztal mellől, ellenőrizni miért van a szobában sikítozás, vagy éppen gyanús csend :-)Ezen a napon Hanna barátja, Leo derekasan kivette a részét a pesztrálásból!

Leo nagyon érti a dolgát!

Itt épp, nagy pedagógiai érzékkel, sorba állította többüket, és aki lufit szeretett volna, annak szép nyugodtan várnia kellett. Bevált a dolog, mindenki izgalommal kiabálta, milyen színűre vár.

Felirat hozzáadása

Végül jöttek a torták, amiknek a gyertyáit többször az összes meg kellett gyújtani, hogy minden unokatesó legalább egyet elfújhasson!


Mindenki nagyon jól érezte magát, külön köszönet Alának (Julcsi férjének) a sok-sok finom bárány barbecue-ért!!!!

"Nyitány"

Kedves Olvasóm, Családunk, Barátaink!
Most, hogy már egy éve külföldön élek egyre gyarapodó kis családommal, nagy öröm olvasnom az "otthon-hagyott" barátaink blog bejegyzéseit. Kicsit olyan, mintha én is részt vehetnék ugyanúgy az életükben, mintha otthon élnénk :-) Ma végre elhatároztam, talán én is megörvendeztethetek így másokat, és ezennel belekezdek a családunk hétköznapjainak leírásába. Remélem gyorsan belejövök ebbe a modern naplóírásba :-)
Most egyenlőre ennyi, fektetnem kell a gyereket, de igyekszem hamarosan jelentkezni!
Addig is minden jót!