Isten gondoskodó, szerető - Ő tudja kinek mire van szüksége. Megvan mindenki életére nézve a tökéletes terve! Hiszem, hogy az új albérletünk az Ő akaratában van!
Már a csomagolás. dobozolás is csodásan ment. Szinte mindent egyedül csináltam, hiszen Gábor reggeltől estig dolgozik, de az Úr adott erőt, még így nagy pocakkal is :-) Váratlan volt látnom, kicsivel több, mint egy év alatt már mennyi cuccunk gyűlt össze!
Nem kellett messze menni, a régiből az újat kb 10 perc sétával lehet elérni. A sulitól egy saroknyira költöztünk, egy kis dombtetőre, így szép kilátásunk van a londoni háztetőkre, fákra. Az ismerős környéken maradtunk.
A költözés napján sokan jöttek segíteni, rokonok és barátok egyaránt - jó kis nemzetközi csapat verbuválódott össze :-) Szombat-vasárnap alig "találkoztunk Gáborral, mindenki csinálta a saját feladatait (már szombaton az új lakásban aludtunk!!!! - Fantasztikus volt látnom, mikor aznap este az új otthonunkba hazaértem a kis lakás kitakarítása után, hogy Gábor a fiúkkal micsoda munkát végzett! Minden bútor az általunk elképzelt helyen, a dobozok, zsákok egy helyre betéve... Már láttam magam előtt milyen lesz, ha kész lesz, úgyhogy miután a gyerekek elaludtak "muszáj" volt még amíg csak tudtam pár dobozt, zsákot megszüntetni. A konyha és a ruhásszekrény szinte kész lett!
Másnap a gyerekek birtokba vették a lakást, hamar megszerették a nagy terek miatt. Itt aztán lehet futkározni! Persze nem szabad, mert alattunk laknak... Mi pedig Gáborral estére 90%-osan mindennel kész lettünk. Már főztem is! Ami hátramaradt, az igazán nem is rajtunk múlt. A tulajdonosnak már jeleztük, hogy nem minden bútort és dolgot szeretnénk használni, így ezek a dolgok várták az elszállítást. Pár napig még kerülgetni kellett őket, de mára már ez is megoldódott, úgyhogy nagy az örömünk!
Csodálatos érzés, hogy az előző és a mostani albérletünkben is első pillanattól fogva milyen otthonosan érezzük magunkat! És ezt látom a gyerekeken is! Mindkét lakáskeresés, költözés előtt sokat és sokáig (hetekig, hónapokig) imádkoztunk, hogy az Úr akarata legyen meg, mutassa meg, Ő hol szeretne látni minket. Hiszem, hogy az Ő áldása ez a lakás is. Köszönöm Neki ezúton is! :-)
Most még vannak izgalmak, imakérések, Isten, úgy látom ebben az időszakban a feltétlen bizalmunkat, Őrá való hagyatkozásunkat szeretné kiépíteni, kimunkálni bennünk. Főképp anyagi téren. Ha most megnézem a következő pár hónap költségvetését, aggódnom is lehetne - ez nagyobb, és drágább lakás, fizetéselőleget vett fel Gábor több hónapra előre.... De, ha jönnek is a gondolatok, rögtön azt tudom mondani: Bízom az Úrban, Őrá támaszkodom, tudom, hogy gondunkat viseli. Az Övé a dicsőség, amiért nap mint nap élhetünk, és Ő megadja azt, amire szükségünk van! Ahogy a Bibliában is olvashatjuk: "A hit a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés". Ez teljesen ellentétes azzal a szólással, amit szoktak mondani: "hiszem, ha látom" - akkor már minek hinni? Hiszen már megvan, már látom! Mi "nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanra, mert a látható a láthatatlanból áll elő - Isten szavára" (Bibliából szintén)
Összegezve: megnyugtató, hogy a Teremtő isten kezében vagyunk! És várjuk a csodát! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése