Suliszünet - pörög az élet

Annyi minden történt az elmúlt hetekben, és nekem annyira nem volt időm sajnos a naplóírással foglalkoznom, hogy most a fotók nézegetése segít visszaidézni az eseményeket.

A tavaszi szünet első hetének végén megérkezett Rita, régi jó barátnőm - ő most velünk lakik és marad, segít amíg a baba meg nem születik. A gyerekek egyből a szívükbe fogadták, bár nem igen találkoztak vele eddig, de annyira jól megtalálta a hangot velük - talán mert teljesen természetesen, otthonosan bánik velük, sokat nevetnek, játszanak, és amit talán Borcsiék leginkább élveznek vele, kertész, úgyhogy már kiültették a csíráztatott babokat, öntözgetik, nevelgetik együtt :-) 
Pár napra rá megérkezett Levi és anyu!!!!!

Levi rövidke húsvéti szünetére, 5 röpke napra, de nagyon eseménydús volt ez a rövid idő! Majd' minden nap jött látogatóba valaki, Lindáék:

 Kristófék :

Julcsiék:

Aztán húsvét reggel a gyerekek már indultak is le a kertbe megkeresni a csokitojásokat... De előtte még készítettek pár apró ajándékot az otthon maradottaknak, majd Magdi mama hazaviszi.

Nagy izgalommal cikáztak a bokrok közt keresgélve. Legjobban az elemes fogkefének örültek, nem is a csokinak :-)

Rita tud igazi koszorút fonni!

Sajnos gyorsan eljött a búcsúzás napja... Levi és anyu hazarepültek.... Nem mondom, hogy nem sírtam....

Birtokba vettük a kertet!!!

A beköltözés után 2 héttel a főbérlő küldött egy kedves fekete férfit, aki rendbe rakta a kert hátsó részét, amit a szomszéddal való megállapodás alapján mi használhatunk. Csakhogy eddig nem igen tudtuk a sok lerakott kacat és a túlburjánzott bokrok miatt. Valószínűleg az előttünk lakók nem használták ki egy kert adta áldásos lehetőségeket - azon túl, hogy "gyerekparadicsom", a sütögetés sem utolsó érv a kert használhatósága mellett :-)
Szóval hála Istennek meg lett tisztítva, és a növények is rendbe lettek hozva, úgyhogy a ki is kerültek a játékok: egy kis csúszda, egy autó-hinta és egy kis homokozó.

Elkezdődött a tavaszi szünet

Múlt hét pénteken volt az utolsó iskola-nap, itt Londonban elkezdődött a tavaszi szünet. Először furcsa volt nekem az itteni suliszünet rendszer: minden hat hét tanítás után van egy legalább 1 hetes szünet, a téli és a tavaszi viszont 3 hetes! Mindezek ára a nyári szünet megrövidülése, az csak 6 hét. Magyarországon ez máshogy van, de mi már megszoktuk, sőt megszerettük ezt a számunkra új rendszert: azt vettem észre, hogy a gyerekeknek "nincs ideje" megunni az iskolát... Mire eltelik a tanulásos 6 hét, jön egy kis lazítás :-)
Szóval már lazulás van! Ez nálunk azt jelenti, minden nap (ha nem esik az eső), kimegyünk a parkba, játszóra, rollerezni. Meg persze azt is, hogy a gyerekekkel kell mindent intéznem - Gábor dolgozik egész nap. Hétfőn ez kicsit nehéz volt, mert délelőtt el kellett intéznem pár hivatalos ügyet - amit a múlt héten nem tudtam, hiszen végig itthon kellett a beteg gyerkőcökkel maradnom... Délután pedig - váratlanul -behívtak a kórházba ultrahangra, mert pénteken a védőnő farfekvésesnek ítélte a babát... Szóval nem volt egy "gyereknap", persze közben beiktattam egy nagy parkozást is :-) ennek következtében én fáradtam el a legjobban estére...
Ja, az ultrahangon Jonatán persze megfelelően feküdt, kérdezték is, éreztem-e hétvégén erős mozgásokat (mármint a megfordulásét), de én minden nap igen erős mozgásokat éreztem már régóta. Ez a fiú igen szeretett forogni :-) Most pár napja mintha lenyugodott volna. Remélem ez azt jelenti, jó helyzetben marad. És rengeteget csuklik (mint Áron is mikor még a pocakomban volt), ami az interneten olvastam, azt jelenti, hogy gyakorolja a légzést, és eközben magzatvizet nyel.
Szóval szünet van! Jonatán 5 hét, és megérkezik közénk, örülök is, hogy ezt a pár hetet intenzíven Benjiékkel tölthetem. Szombat este érkezik Rita barátnőm hozzánk - megnyugtató a tudat, hogy lesz valaki itt, aki, ha bemegyek szülni, a gyerekekkel marad. És húsvétra jön Levi és anyu!!!!! Lakásavatót is tervezünk, úgyhogy lesz miről írnom :-)

Már egy hete az új lakásban!

Isten gondoskodó, szerető - Ő tudja kinek mire van szüksége. Megvan mindenki életére nézve a tökéletes terve! Hiszem, hogy az új albérletünk az Ő akaratában van!
Már a csomagolás. dobozolás is csodásan ment. Szinte mindent egyedül csináltam, hiszen Gábor reggeltől estig dolgozik, de az Úr adott erőt, még így nagy pocakkal is :-) Váratlan volt látnom, kicsivel több, mint egy év alatt már mennyi cuccunk gyűlt össze!
Nem kellett messze menni, a régiből az újat kb 10 perc sétával lehet elérni. A sulitól egy saroknyira költöztünk, egy kis dombtetőre, így szép kilátásunk van a londoni háztetőkre, fákra. Az ismerős környéken maradtunk.
A költözés napján sokan jöttek segíteni, rokonok és barátok egyaránt - jó kis nemzetközi csapat verbuválódott össze :-) Szombat-vasárnap alig "találkoztunk Gáborral, mindenki csinálta a saját feladatait (már szombaton az új lakásban aludtunk!!!! - Fantasztikus volt látnom, mikor aznap este az új otthonunkba hazaértem a kis lakás kitakarítása után, hogy Gábor a fiúkkal micsoda munkát végzett! Minden bútor az általunk elképzelt helyen, a dobozok, zsákok egy helyre betéve... Már láttam magam előtt milyen lesz, ha kész lesz, úgyhogy miután a gyerekek elaludtak "muszáj" volt még amíg csak tudtam pár dobozt, zsákot megszüntetni. A konyha és a ruhásszekrény szinte kész lett!
Másnap a gyerekek birtokba vették a lakást, hamar megszerették a nagy terek miatt. Itt aztán lehet futkározni! Persze nem szabad, mert alattunk laknak... Mi pedig Gáborral estére 90%-osan mindennel kész lettünk. Már főztem is! Ami hátramaradt, az igazán nem is rajtunk múlt. A tulajdonosnak már jeleztük, hogy nem minden bútort és dolgot szeretnénk használni, így ezek a dolgok várták az elszállítást. Pár napig még kerülgetni kellett őket, de mára már ez is megoldódott, úgyhogy nagy az örömünk!
Csodálatos érzés, hogy az előző és a mostani albérletünkben is első pillanattól fogva milyen otthonosan érezzük magunkat! És ezt látom a gyerekeken is! Mindkét lakáskeresés, költözés előtt sokat és sokáig (hetekig, hónapokig) imádkoztunk, hogy az Úr akarata legyen meg, mutassa meg, Ő hol szeretne látni minket. Hiszem, hogy az Ő áldása ez a lakás is. Köszönöm Neki ezúton is! :-)
Most még vannak izgalmak, imakérések, Isten, úgy látom ebben az időszakban a feltétlen bizalmunkat, Őrá való hagyatkozásunkat szeretné kiépíteni, kimunkálni bennünk. Főképp anyagi téren. Ha most megnézem a következő pár hónap költségvetését, aggódnom is lehetne - ez nagyobb, és drágább lakás, fizetéselőleget vett fel Gábor több hónapra előre.... De, ha jönnek is a gondolatok, rögtön azt tudom mondani: Bízom az Úrban, Őrá támaszkodom, tudom, hogy gondunkat viseli. Az Övé a dicsőség, amiért nap mint nap élhetünk, és Ő megadja azt, amire szükségünk van! Ahogy a Bibliában is olvashatjuk: "A hit a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés". Ez teljesen ellentétes azzal a szólással, amit szoktak mondani: "hiszem, ha látom" - akkor már minek hinni? Hiszen már megvan, már látom! Mi "nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanra, mert a látható a láthatatlanból áll elő - Isten szavára" (Bibliából szintén)
Összegezve: megnyugtató, hogy a Teremtő isten kezében vagyunk! És várjuk a csodát! :-)

Márciusi napjaink

Budapestről hazaérve sem unatkoztunk.

Borcsi és Benji napok óta izgatottan készítették saját kis ajándékaikat

Luca a büszke anyukájával :-)

Málna és Áron

Benji és Bedő

Luca 5. szülinapját ünnepeltük meg családi körben:




Persze elkezdtem új albérletet keresni, a baba miatt nagyobb lakást szerettünk volna. A Nant road-i lakást és tulajdonosait szerettük, minden nagyon szép és modern, csak épp minden helyisége igen kicsi... A mi hálószobánkban még egy babaágy sem fért már el... :-(
Úgyhogy belevágtam, telefonálgatás, hirdetések böngészése, ügynökségek megkeresése, lakásnézések... Mindezt Áronnal és egyre nagyobb pocakkal - de legalább az angolom sokat fejlődött!

Addig is minden ment a régi kerékvágásban. A gyerekek mindenfélét játszottak otthon.
Bábozással készültek.
A jelmezbe öltözés az egyik kedvenc mulatságuk - van jó pár jelmezünk.

Itt "apának" öltözött Borcsi:

Áron nagyon szereti a Petit Danone joghurtot, de hiába kérdezem tőle milyen ízűt kér, mindig csak azt mondja, hogy " a csontosat, anya". Kálciumban gazdag joghurt, és a dobozán van egy csont. Hát ezért. Így ő aznap "csontosba" öltözött.







Még piknikeztünk is :-)

Az iskolában Red Nose Day volt, vicces hajjal, pizsamában lehetett menni:

Benjinek tarajat csináltunk, Borcsinak 5 copfot, és befestettük pirosra :-)

És folyamatosan csomagoltam, készülve a költözésre. Találtam egy lakást - nagy, világos, kerthasználattal - a sulitól egy sarokra!

Már csak a referenciáinkat vizsgálta az ügynökség... És közben imádkoztunk, mert a kis lakásban csak április végén jár le a szerződésünk, és ha nem találnak helyettünk új bérlőt, akkor bizony ki kell fizetnünk azt a hónapot is. Viszont az új nagy lakásnál március végi költözésben tudtam megegyezni... Isten kezében vagyunk! Mint ahogy minden nap, úgyhogy ez jó! Bízom az Úrban, hogy megsegít minket! És csomagolok tovább :-)
Ja, a végére beteszem Jonatán legutóbbi ultrahangos fotóját, ahol épp "buborékot fúj" :-)))

Hazamentünk!!!!

Február közepén Angliában 1 hetes iskolaszünet van, úgyhogy tudva, hogy nyáron nem fogunk tudni hazalátogatni az új családtag születése miatt, pár napot Budapesten töltöttünk.
Az első meglepetés remek volt! Gábor apukája jött ki elénk a reptérre, és LEVIT hozta magával!!!!!!!!!! Végre megölelhettük, nagy boldogság volt látnom, ahogy a tesói csüngtek rajta, sorba kellett állnom az öleléséért :-)

 Levivel nagyon vidám napokat töltöttünk! Gábor szüleinél laktunk, és az egész hosszú hétvégére odaköltözött ő is

Minden nap akadt valami program, persze anyuéknál töltöttük a legtöbb időt - ugyanis anyósomék megérkezésünk másnapján elutaztak Dóriékhoz Svédországba... Nevettünk is, mert ugyanez történt tavaly nyáron is... Csak nem kerülnek minket? :-)))))
Viszont otthon volt Bálint és Áron is ott aludt, hogy velünk lehessen. Levivel esténként éjszakába nyúlóan játszottak a wii-vel.

Nagyon jó volt újra a szüleinkkel, a családdal, dédszülőkkel lenni!

Persze igen rövid volt ez a pár nap....

Elmentünk 3D-s ultrahangra, bekukkantottunk Jonatánhoz. Kihez hasonlít????

 És persze elmentünk a gyülekezetünkbe, akik azóta is, mióta külföldre költöztünk, imádságban hordoznak bennünket. Isteni ajándék, ha az embernek van egy ilyen otthona, ahol szeretettel, szívből jövő örömmel fogadnak, ahol érezheted, szeretnek.

És összefuthattunk egy-két baráttal is.

Mindenhova rohantunk, és fáradtabban jöttünk vissza Londonba, de megérte! :-)

Nagyon régen jelentkeztem...

Mindenkit üdvözlök és egyben, azoktól, akik számítottak rá, hogy az elmúlt hónapban is betekinthetnek életünk hétköznapjaiba, elnézést kérek... Nagyon régen írtam már a kis családi naplónkat.
Voltunk otthon, Budapesten, aztán itthon új, nagyobb lakást kerestem, aztán költöztünk - így talán érthető, hogy miért "lustálkodtam" el az írást. De hamarosan bepótolom!
Addig is mindenkit ölelek :-)