Hazaértünk - otthonról

játék a gépen

Ma jöttünk Budapestről Londonba - otthonról haza...
 
Borcsi és Bendzsó Évi szülinapi pizsama-partiján "landolt", Áron az egész napos tortúra után - még csak most - alszik, beszéltem Levivel és anyukámmal - sikeresen hazaértünk :-) Nagyon rövid időt töltöttünk Magyarországon, de sok élménnyel gazdagodtunk! Sok fotót készítettem, tudván, hogy idén már csak - ha Isten nem tervezi másképp - decemberben utazunk ismét. Íme egy gyors összefoglaló:
Szerda délután, múlt héten szuper meglepetésben volt részünk: Levi is kijött elénk Gábor apukájával együtt!

Nagymamáék királyi lakomával vártak minket, és egyre csak "gyűjtöttük" a meglepiket, nem csak Áron és Bálint, de anyu és apu is ott vártak minket - a magyarországi első öleléssel!

Másnap a játszótéren kezdtünk, reggel hóesésre ébredtünk a gyerekek nagy örömére - még egy mini hóembert is építettek :-)

Délután átmentünk az én szüleimhez, és találkoztunk végre a dédnagymamákkal és Ágival is.
Ági egyébként nagyon belopta magát a gyerekek szívébe, minden nap megjelent 1-1 kindertojással!

Áron kávét főzött Gizi mamának

Pénteken az Állatkerti Játszóházban volt találkozónk legjobb barátnőmmel (még a gimiből) Andival és nagy fiával, Rolanddal. (érdekességként megjegyzem, Roli és Bendzsó 2 nap eltéréssel születtek, és egyazon kórházban is!)

Bendzsó, Bori, Roli

horgászat

Volt itt mindenféle, a kedvencek a horgászat, a vasút-pálya és

a nagyfiúknál a csocsózás volt :-)

Andi - pót-húgom, és én.

Délután bekukkantottunk Jonatánhoz :-))))




Ééééééééés, aznap suli után Levivel tölthettük az egész hétvégét, plusz a hétfőt is!!!!!!! Móka, kacagás, lufizás, játék, Wii-játék, bowling, mozi, beszélgetés - és nagy örömömre mély hangú, bajszos kamasz fiam még azt is "megengedte", hogy megöleljem, megpuszilgassam - és nem csak egyszer!!!!!!!

Levi mindenkinek fújt lufit

Ki a legügyesebb a lufi pattogtatásban?

apa sapkájában

hát ilyen az élet Levivel

A szombat délutáni istentiszteletet már nagyon vártuk!

áldás

Danival

 A gyerekek végre találkoztak a régi barátokkal. Jó volt látni őket, mintha nem is költöztünk volna el, úgy megtalálták egymást.
A gyerekórára is örömmel ment Borcsi és Bendzsó, előtte pedig, mint mindig, Gyuri pásztor megáldotta a gyerekeket.
Az igehirdetés témája nagyon összecsengett a legutóbbi londonival, igazi bizonyság volt nekem! Gáborral elkezdtünk a londoni üzenet alapján egy közös biblia-tanulmányozást, amely alatt Isten elindított minket egy úton, amit itt, a gyülekezetben folytattunk. "Csak légy bátor és erős és cselekedj!"(1.Krón 28)Nem elég tudni, olvasni mit kell tennünk, de hajlandónak kell lennünk mindezt valóban meg is tenni. Most a beszéd, a kimondott szó fontosságáról hallottunk üzenetet.

Dávid és Áron mindig visszatértek a autókhoz

Ezt a házikót ők építették!

Vasárnap igazi "gyereknap" volt játszóházzal (Dáviddal, Stellával, Barnával), bowlinggal (Levi volt a legjobb!!!) és mozival.



Hát ilyen volt otthon... rövid, de forgalmas, örömteli, persze a végén nagyon nehéz volt a búcsú... Hálás vagyok a technikáért: telefon, skype, email - ezek nélkül nem is tudom milyen lenne a családomtól, barátaimtól távol élni...

gyerekeimmel

Kicsit elmaradva...

Sajnos két hete nem jutottam hozzá, hogy leüljek a gép elé, és leírjam mik történtek velünk...
Pedig nem volt unalmas ez az időszak :-)

Gábornak kivételes alkalma nyílt - Isten ajándéka volt, az biztos!- Oxfordban az Ashmolean múzeumban nem csak megnézni, de egész nap kézbe venni, vizsgálgatni a II. világháború óta vitrinben tartott  XVI.-XVII.századi hegedűket. Erről sokan eddig csak álmodhattak, nagyon élvezte, és sokat tanult belőle!! Igazi csemege egy hangszerkészítő számára :-)

Voltunk Borcsi barátnőjének, Parmisnak a szülinapi partiján, amire a gyerekek már jó előre készültek. Igazán jó volt látni, milyen izgalommal ültek le délutánonként suli után ajándékot gyártani kis barátjuknak. Egymás után születtek a szebbnél szebb rajzok! 

Bendzsó átadja Parmisnak saját készítésű ajándékát

Parmis 5 éves!

Végül sajnos sokan lemondták, és nem jöttek el, így csak négyen játszottak, ünnepeltek azon a délutánon: 3 kislány - az egyik Bendzsó osztálytársa, és Ben.

a csapat

Ő egyedül volt fiú, úgyhogy ő elég nehezen lendült bele a játékba, de persze a végére alig tudtunk hazaindulni.

Borcsi első igazi barátnője a suliból

Számomra a legjobb az volt, hogy hallhattam a gyerekeimet angolul beszélni!

Egyébként is, ezen a héten szinte minden nap megjegyezte Bendzsó tanára, Anna, hogy hogy belelendült a fiam a beszédbe, sokat jelentkezik, és (!) már rá is kellett szólni, hogy ne fecsegjen a barátjával, Ravival foglalkozás alatt :-) Most a suliban az órát tanulják, és Bennek nagyon jól megy, íme az egyik házi feladata (ezt már egyedül olvasta, írta - kis segítséggel :-)

Nagy ajándék, hogy a gyerekeim angolul tanulhatnak!












Borcsika pedig egyre gyönyörűbb rajzokat hoz haza a suliból, íme a legutóbbi (ide már rá is írta, mit rajzolt :-)

Áron pedig elkezdett mondatokban beszélni - anyanyelvén, magyarul, viszont néha angolul szólít meg minket "mum", "dad" - ugyanis a nagyok itthon is néha angolul beszélgetnek. Csak pár mondatot, de nagyon izgalmas!



 A héten Krisztához és Nikihez csatlakozott a büszke apuka is, Zoli. Pár napot ő is eltöltött Londonban, így hozzánk is eljöttek beszélgetni, játszani.

Anyukámék által küldött új magyar mesekönyvet nézegetünk

Múlt hétvégén pedig nagy örömünkre, váratlanul összejött egy látogatás Kristófékhoz! Itthon állandó téma, mikor találkozunk már Bedővel, Lucával, Málnával, Mátéval, az unokatesókkal. Pont egyező korosztály, mindig nagyon jót játszanak, és persze ne felejtsük el, hogy mikor megérkeztünk Londonba, ők fogadtak be minket, náluk laktunk 4 hónapon keresztül. Hát volt is mit behozni, előtte 5 évig alig találkoztunk :-)
Kerestem egy fotót, még egy évvel ezelőttről, mikor náluk laktunk, ilyenek voltak a gyerekek:

a Londonban élő unokatesók sorrendben: Bedő-őlében Máté, Borcsi, Jázmin, Málna, Máriam, Luca, Bendzsó-őlében Áron

És most (sokat nőttek, igaz?) :

az előző képről a 2 "kicsi" fiú,Máté és Áron

Málna és Borcsi

a 2 legnagyobb, Bedő és Bendzsó

Kristóf és Gábor elvitte a 7 gyerkőcöt játszóházba, míg mi Henivel ebédet készítettünk - leves, sült kacsa (nyami-nyami lett!!!) és túró gombóc (igazi magyar íz). Heni mutatta, milyen szupi foglalkoztató füzeteket kapott a sulisoknak, és hála Istennek elvitt az 1 fontos boltba, ahol én is tudtam venni Borcsiéknak - számolás. írás, olvasás gyakorló füzeteket. Már a buszon hazafelé megoldottak pár feladatot!
Hát gyorsan ennyit az elmúlt 2 hetünkről. Pár nap múlva hazautazunk, Budapestre, úgyhogy lesz majd miről beszámolnom!
Nagyon várjuk már!!!!!!